A félős kisnyuszi

Egy félős kisnyuszi kalandos története, tele fordulatokkal, feladványokkal.
Van kedvetek belenézni a mesébe?
Kövessétek a nyuszi kalandjait, segítsetek neki Ti is!

NYUSZI MESÉJE

“Az egész a rettegő répával kezdődött.

Ha a szél megmozdult, összerezzent, ha cinke szólt, elsírta magát. Képzeljétek, annyira félt szegény, hogy a föld alá bújt, ott reszketett. Ne is lássa senki! – csak a levelei látszottak.

– Bár én is olyan bátor lehetnék, mint a nyuszi! – ábrándozott a répa. Ami, valljuk meg, elég furcsán hangzik, hiszen a nyuszi nem éppen bátorságáról híres mezőszerte. De lássatok csodát! Levelei egyszerre megnyúltak, hosszú fülekké váltak. Orra, szeme, tappancsa kezdett nőni, és mire kikandikált a föld alól –tapsifülesként nézett a világra.

Boldog volt végre. Nem riadt meg, ha a pipacs vagy a katáng nevét meghallotta, ám ahogy körülnézett, nagy furcsaságon akadt meg a szeme…”

II. rész

Apró vízcsepp csillogott egy vékony fűszálon. Hogy mi ebben a furcsa? Hát csak az, hogy a hajnal régen elmúlt, a harmatot már felszárította a tavaszi nap. Az ég kéken ragyogott, eső sem áztatta már régen a mezőt.

– Kurtafülű nyúl legyek, ha ez nem egy könnycsepp! – jutott bölcs következtetésre a nyuszi. Vajon mi lehet az a mély szomorúság, ami ebbe az apró cseppbe szorult, és kinek a szívét nyomja?

Nem kellett sokat töprengenie, mert körülötte újabb és újabb könnycseppek könnyítették valaki bánatát, hol egy tulipán kelyhében, hol egy kis csiga hátán. A nyomok egy sűrű levendulabokorhoz vezettek, amelyből egy hatalmas fül, éles karmok, meg némi rázkódó sírás látszott ki.

– Bújj elő, no, hátha segíthetek rajtad! – kiáltotta oda bátran a nyuszi, bár kicsit remegett a lába. A levendulabokor elcsendesedett, izgett-mozgott kicsit. Látszott, hogy valaki megmossa az arcát és letisztogatja a ruháját. Majd óvatosan előbújt. A nyuszinak tátva maradt a szája:

– Hisz ez egy……

Nyuszis színezőink és feladványaink ingyenesen letölthetőek, és ezeken felül még sok értékes rajzos-dalos tartalom válik ingyenesen elérhetővé számodra.

Csatlakozz hozzánk!

III. rész

– Hisz ez egy nyuszi! – kiáltott fel. Mi okod lehet arra, hogy a tavaszi szél helyett te áraszd itt a vizet?

– Nem mi, hanem ki! – szipogott még nyuszifiú. Maga a farkas! Azt találta ki, hogy más állatnak adja ki magát, ezzel férkőzik a gidák, nyulak közelébe. Láthatod, milyen csend van, az erdőben mindenki elbújt a fészkének, vackának, odújának legmélyére. Úgy volt, hogy besegítenek nyuszi mamának, és saját mintával díszítik a hímes tojásokat, de ebből már nem lesz semmi. – görbült megint lefelé a szája.

Nyuszi lehunyta a szemét, úgy hallgatózott az erdő felé. De akárhogy is hegyezte hosszú fülét, még a légy zümmögését sem hallotta, mivel még a szemtelen legyek is meglapultak.

– Ennek a fele se répa, … illetve tréfa! – fordult nyuszifiú felé, aki valahogy a háta mögött bukkant fel. Prémes, … na, rémes ez a helyzet – akadozott a nyelve, talán az izgalomtól. De akadt egy ötletem! – csillant fel a szeme, és már éppen belekezdett volna, hogyan menthetik meg a kerekerdőt, na meg a Húsvétot, amikor hirtelen elállt a szava. Nézte, nézte az előtte álló nyusziforma állatot, majd lassan, tagoltan ejtve a szavakat egyenesen a szemébe nézett:

– Te nem nyuszifiú vagy! Majdnem becsaptál, farkas, de nem voltál elég figyelmes!

Te vajon elég figyelmes vagy? Keresd meg az öt eltérést a két rajzon, amiből nyuszi rájött, hogy a farkassal van dolga!

IV. rész

A farkas meghökkent. Nyuszi számított erre, így kicsi időt nyerhetett. Sarkon fordult, megragadta a levendulába menekült igazi nyuszifiú mancsát, és futásnak eredt. No, nem mintha félt volna, de tudta, hogy nem jött el még az ő ideje.

A meglepett farkas utánuk eredt. A rózsa, szeder, tűztövis belekapaszkodott a bundájába, de feltartani nemigen tudták, csak a csúfos álruháját szaggatták le róla. Nyuszi szíve nyugodt volt, de fejében peregtek a gondolatok. A nagy tölgyfánál lassított, és röviden így szólt a lihegő nyuszifiúhoz:

– Te fuss jobbra, én balra megyek. A csobogó pataknál találkozzunk, ott, ahol a nagy kövek felkorbácsolják a vizet. Nyuszifiú tartott tőle, hogy a patak miatt nem lesz hova menekülniük, de bízott Nyusziban, és látta rajta, hogy jó tervet eszelt ki.

A farkas a nyomukban volt, ám valóban elbizonytalanodott a tölgyfánál, melyik irányba induljon tovább. Ennyi idő éppen elég volt a két nyuszinak, hogy kereket oldjon.

A csobogó pataknál álltak meg. Nem bújtak el, sőt a patak egy-egy kövén ülve várták a farkast, aki hamarosan meg is érkezett. A fürge patak vize azonban úgy szórta szét a Nap sugarait, hogy a farkas a csillogástól alig látott valamit, csak a szemét takargatta az erős fényben.

– Ide figyelj, farkas koma! – szólt nyugodtan Nyuszi. Én nem ijedek meg a saját árnyékomtól. Hát te? Találj meg, ha tudsz!

Gyerekek, ti felismeritek, hogy melyik árnyék melyik nyuszihoz tartozik? Kössétek össze őket!

V. rész

A farkas csapkodott balra, vagdosott jobbra, de hol a kardvirágok árnyékát, hol a bólogató fűzfa ágait találta el. Nyuszi felállt, mancsait az égre emelte, és lassan énekelni kezdett: „Nyári éjjel süt a Hold, csak két szem világít…”

(Gyerekek, tudjátok-e, kinek a dalát énekelte Nyuszi? Keressétek meg a weboldalunkon a versrajz-dalok között, és énekeljétek el ti is!)

Nyuszifiú már nem félt. Inkább kuncogott: sejtette már, milyen tréfát eszelt ki barátja. Bekapcsolódott ő is az éneklésbe. … „Korona a fejemen, sörény a palástja” –kapaszkodott össze a két nyuszi, és magasra nyújtózott. Mire ahhoz a részhez értek a dalban, hogy „Köszöntelek, én vagyok az Állatok Királya”, Nyuszifiú még egy üvöltést is utánozni próbált, a farkas pedig nem látott egyebet, mint egy hatalmas oroszlán árnyékát. Szegény pára álruha nélkül is úgy festett, mint egy újszülött őzgida: szeme kidülledt, lába remegett, és bizony gyanús folt jelent meg a nadrágja hátsó részén, ha nem is éppen hófehér. Nyakába szedte a lábait, és úgy futott árkon-bokron át a világ végéig, hogy vissza se nézett.

Az erdő lakói hangos nevetéssel bújtak elő. Ölelgették a két nyuszit, a mancsukat szorongatták. A süni bukfencet vetett a domboldalon, a mókus szaltót ugrott a fák lombjában. Az állatok sorra hozták az elkészült hímes tojásokat, hogy meghálálják a két nyuszi bátor segítségét.

Nyuszi mama a könnyeit törölgette örömében, mikor látta a halomba rakott, szebbnél szebb díszített tojásokat. Nem hitt a szemének. Csendet intett, és így fordult a csillogó szemű nyuszikhoz:

– Kicsi nyuszi! Bebizonyítottad, hogy helyén a szíved és jól vág az eszed. Te, pedig – szólt nyuszifiúhoz – megbíztál barátodban, és le tudtad győzni a félelmedet. Senki sem mondhatja már, hogy gyáva a nyúl. Ki másra bízhatnánk, hogy mostantól a hímestojások hordozója legyen! Vigyétek el őket minden Húsvéton a gyerekek otthonába!

Így történt, a szél is így meséli. Nyuszi hozza azóta is a húsvéti tojásokat, és ha elkészült, elégedetten ropogtatja jutalom-répáját. Egy-egy roppanásnál ugyan előbukkan néha egy emlék – de talán álom volt az csak, nem más.

Gyerekek, nektek is elhoztuk az erdei állatok által készített hímestojásokat. Színezzétek ki őket! Ha azt is ki tudjátok találni, vajon ki készíthette, írjátok alá a nevét!

Sok értékes rajzos-dalos tartalom válik ingyenesen elérhetővé számodra.

Csatlakozz hozzánk!

További meséink

Anyák napi színezők, feladványok, és egy kisfilm a tulipán születéséről.

Kezdődhet a varázslat otthonaitokban! Rajzoljatok, daloljatok!

Földünknek most igazán nagy szüksége van ránk: óvjuk, védjük, figyeljünk rá!

Segítsetek bolygónknak újra színessé válni! Rajzoljatok, daloljatok!

Csatlakozz a Rajzos daloláshoz


Kalandozz oldalainkon! Sok értékes és ingyenes tartalomra lelsz.

A jelszót e-mailben kapod majd meg.

Kijelentem, hogy az Adatkezelési tájékoztatót elolvastam és megértettem, az azokban foglaltakat elfogadom, a hozzájárulásomat önként és megfelelő tájékoztatást követően adtam.

Már csatlakoztam, bejelentkezem

Bejelentkezés a Rajzos dalolás Kincsesládába

Bejelentkezés