Harangangyal

Amikor a „kis mosoly, nagy mosoly” együtt szólal meg, igazi csoda születik. Hallgassátok csak…!

Kezdődhet a varázslat otthonaitokban! Rajzoljatok, daloljatok!

HARANGANGYAL MESÉJE – Ovisoknak

“A templom magas tornya a fák fölé nőtt. Látta a távolban, hogy az emberek sokszor bántják egymást. Szomorú volt emiatt.

– Talán segíthetnék rajtuk! – töprengett, és mosolyogni kezdett. Ettől harangjai is megkondultak: bimm-bamm.

Az emberek hallották a harangok angyali énekét, és közelebb mentek egymáshoz. Ők is mosolyogni kezdtek, akár a torony és a harangja. Másként kezdték látni a világot. Felismerték, hogy milyen rosszul bántak egymással.

A harangok azóta is énekelnek. A torony pedig boldog, hogy segíthetett az embereknek. Pedig semmit sem tett. Vagy mégis?”

HARANGANGYAL MESÉJE – 1-2. osztályosoknak

“A templom magas tornya a fák fölé nőtt. Látta a távolban, hogy az emberek sokszor bántják egymást. Szomorú volt emiatt.

– Talán segíthetnék rajtuk! – töprengett, és mosolyogni kezdett. Ettől harangjai is megkondultak: bimm-bamm.

Az emberek hallották a harangok angyali énekét, és közelebb mentek egymáshoz. Ők is mosolyogni kezdtek, akár a torony és a harangja. Másként kezdték látni a világot. Felismerték, hogy milyen rosszul bántak egymással.

A harangok azóta is énekelnek. A torony pedig boldog, hogy segíthetett az embereknek. Pedig semmit sem tett. Vagy mégis?”

HARANGANGYAL MESÉJE– 3-4. osztályosoknak

“A templom az erdő szélén állt. Magas tornya a fák fölé nőtt, messzire látott. A mindennapjai azzal teltek, hogy a közelében lévő kis falut figyelte.

Bizony, sok mindent látott. Sokszor szeretett volna szólni az emberekhez, figyelmeztetni, biztatni, segíteni őket, de magányos volt, nem jött a közelébe senki sem.

Szomorúan nézte, hogy a falu népe gyakran nem törődött egymással, lakói veszekedtek, és látta a betegséget, gyűlöletet is. A torony némán behunyta szemét ilyenkor, falait hideg félelem járta át. Barátságtalan építménynek tűnt, amely fenyegetően magasodott a házak fölé. Pedig ő nem így érzett:

– Miért is nőttem ilyen magasra? – kesergett. Miért kell látnom az emberek boldogtalanságát?

– Talán éppen azért, hogy énekelj és vigaszt nyújts nekik! -súgta egy hang. A torony elgondolkodott, majd bólintott és elmosolyodott. Mosolyát nagy harangja rajzolta ki: fordult jobbra, fordult balra.

– Bimm–bamm! -kondult meg hirtelen. A falu lakói felkapták a fejüket. A torony látta, hogy meghallották derűs szavát. Ahogy békessége áradt, úgy szólaltak meg a kisebb harangok is. Énekére összesereglettek az emberek. Boldogan tekintettek egymásra, mintha régóta nem találkoztak volna. Arcukon ugyanaz a mosoly ült, mint amit a harangok rajzoltak.

Gyógyulni kezdtek, reménnyel, együttérzéssel telt meg a szívük. Érezte mindezt a torony is. Falai átmelegedtek, egyre többen látogatták, és többé nem maradt egyedül. Már tudta, hogy az ő dolga annyi: megtanítsa az embereket mosolyogni. Azóta mindig énekel harangjaival, és boldogan látja, hogy megváltozik körülötte a világ. Ilyenkor a nagy és kisharang zengése között halk, suttogó hang is száll…

Tán angyalok járnak arra. “

További meséink

Egy félős kisnyuszi kalandos története, tele fordulatokkal, feladványokkal.

Van kedvetek belenézni a mesébe?

Kövessétek a nyuszi kalandjait, segítsetek neki Ti is!

Földünknek most igazán nagy szüksége van ránk: óvjuk, védjük, figyeljünk rá!

Segítsetek bolygónknak újra színessé válni! Rajzoljatok, daloljatok!

Bejelentkezés a Rajzos dalolás Kincsesládába

Bejelentkezés

Csatlakozz a Rajzos daloláshoz


Kalandozz oldalainkon! Sok értékes és ingyenes tartalomra lelsz.

A jelszót e-mailben kapod majd meg.

Kijelentem, hogy az Adatkezelési tájékoztatót elolvastam és megértettem, az azokban foglaltakat elfogadom, a hozzájárulásomat önként és megfelelő tájékoztatást követően adtam.

Már csatlakoztam, bejelentkezem